A szerelmes feltaláló esete

​

Azért fontos ez a kérdés, mert aki szerelmes, az nem józan, a szerelméért irreális áldozatokra is képes. Ez az attitűd a híressé vált feltalálókra is sokszor igaz, mivel a még nem járt, útvesztőkkel tarkított  úton járás átlagon felüli motiváció nélkül egyszerűen nem megy. Azokról persze kevésbé emlékezik meg a történelem akiknek az odaszánás nem garantálta a sikert (pl. "List of inventors killed by their own inventions" wikipedia lap esetei).

​

A szerelem jele az, hogy  a valósággal való találkozás konfliktusokat szül. A kőkemény valóság lehet pl. a találmányhoz megfelelő piac,  befektetők, gyártók, társak, találásának a képtelensége. A sikeres találmány nem lehet öncélú, senki által el nem ismert hatékonyságú termék. Ebből a szempontból az is kemény szűrő, hogy az amúgy eredeti ötlet milyen költséggel állítható sorozatgyártásba. Ami nem rentábilis, abból egy bekeretezett szép papír, vagy egy elvetélt prototípus, illetve egy hiábavaló lajstromszám marad (egy kövér számlával megkeserítve).

​

A szerelem jele lehet az is, ha a feltaláló az örökmozgók területén tevékenykedik, mivel ilyen gépeket az összeesküvés elméletek ellenére se Leonardo, se Tesla, se más nem hozott még létre.  Ennek az a legnagyobb bizonyítéka, hogy olyan gazdasági haszon lenne a dologban, amit a pénzközpontú világunk egyszerűen nem tud megtagadni. Az energiamegmaradás törvénye stabilan tartja magát, és szerintem ennek Isteni gyökere is van, mivel a természet is a bűn átka, a halál korlátjai alatt van alapvetően.

​​

Ami a beadott leírásokból végül a piacra, tehát sikerre is jut, az a bizonyos elit 2 %. Egyelőre én sem tudok felmutatni ilyet, pedig több tucat saját (jó és eredeti) ötletet kaptam már odafentről. Emiatt is jár a tiszteletem a nem korszakalkotó, de piacra jutott újítások szerzőinek is.

​

A feltalálói szerelemben gyakori elképzelés, hogy az ötlet a dollár milliárdosok és a híres emberek közé repíti majd az isteni szikra birtokosát kikerülve a hagyományos módot (pl. a hosszú távú szorgalmas munkát). Ennek az esélye természetesen még az előbbinél is sokkal kisebb, hasonló, mint ha lottózna az ember. A játékosok 99+%-a teljesen hibásan méri fel az esélyeit, mert valójában ő csak veszít. Ne legyünk vesztesek!

​

Szórakoztató és tanulságos összefoglaló olvasható a feltalálók  dolgairól az alábbi angol nyelvű oldalon:

http://www.explainthatstuff.com/inventors-and-inventions.html

 

​

​Emellett fontos gondolat, hogy feltaláló is  egy ember, nem félisten, hanem  szervezetként működő társadalom része. Értékes, ritka feladata és egyedi képességei vannak, de nem kevésbé fontosabbak a többi hivatások sem, és a feltaláló sem életképes a többiek segítsége és igényei nélkül.  

​

 A kutatásaimból megismert kiábrándító valóság, hogy a legtöbb dolgot már feltalálta valaki, illetve az is megfigyelhető, hogy a technika fejlődése elkerülhetetlenül kitermeli magából az egyes lépcsőfokokat, mivel a fejlődéssel kinyíló új lehetőségeket előbb utóbb végigpróbálja valaki,  és gyakran kis időeltéréssel jelennek meg a felfedezések egyszerre a világ különböző pontjain. Bölcs Salamon az mondja, hogy "amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen".

​

Ezt erősíti az a megfigyelés is, hogy számos technológiai fejlesztés kapcsán vannak viták a  szerző, az elsőség kérdésében. Az ilyen esetek jelentős része mögött nem bűntény van, hanem azt jelzi, hogy a technika állását követve és saját kreativitásukat használva egyszerre többen jutottak ugyanarra az üdvözítő megoldásra.

​

Felemás példa ebből a szempontból Jedlik Ányos, aki termékeny és sokoldalú feltaláló volt, viszont vallásos, puritán életszemlélete  miatt volt olyan találmánya, - a higanyvályús kommutátorral ellátott egyenáramú gép - amit nemcsak hogy nem is publikált (pedig a technika történet szerint kb 6 évvel megelőzte korát világviszonylatban is),  hanem később is az alábbi alázatos módon szólt erről:

​

"részemről azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készülékeknek én alkalmazási módjuknak és volnék a feltalálója, de csak a magam egyéniségére nézve, mert miután mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tüneménynek, melyekre csak saját belátásom és kutatásom útján jöttem, másoknál már jóval előbb ismeretesek, s némely természettani munkában már közzé voltak téve, de nekem nem volt időm és alkalmam azokról tudomást szerezni. Ezen vélemény mellett még továbbra is megmaradtam; ... Jelenleg már bajos volna a feltalálási prioritás miatt bárkivel vitatkozni, mindamellett arról nem kételkedem"

(http://mek.oszk.hu/05200/05230/pdf/Jedlik_leveleHellernek.pdf )

​

Tehát a józanságot és a szerénységet is kordában kell tartani, főleg mivel a találmányok nyilvánosságra jutása közérdek is, a talentum félelemből történő elásásáért nem kap senki jutalmat.

​

 

Itt jegyzem meg, hogy kiábrándító időnként az újdonság kutatásokban olyan "szabadalmakkal" találkozni, amik közötti eltérést nehezen lehet feltalálói tevékenységnek nevezni. Minden országban külön szabadalmi hivatal dönti el, hogy mi az ami szerintük új, vagy feltalálói tevékenység. A hivatalt pedig emberek működtetik, nem a törvények és szabályok, emellett anyailag is érdekeltek a minél több szabadalom befogadásában.  Ez elleni fellépés is lehetséges az ilyen szabadalmak bírósági megtámadása esetén.

Mindenesetre szép és érdekes dolog a feltalálás, a találmányok világa. Akinek ez adatott, az úgyse tudja elnyomni magában, és ami jó ötlet, az mindenképpen utat készít magának.

​